2009. április 10., péntek

nyuszi mint társunk



A kis korától kézhez szoktatott nyuszi idővel igazi gazdi kedvencévé válik. Imádja, ha simogatják, ha ilyenkor a padlót, vagy a lábát nyalja, közben pedig a fogát ropogtatja, az annak a jele, hogy jól érzi magát. Kedves szokása, hogy a ketrecben két lábra állva üdvözöl bennünket, mikor hazajövünk. Valójában ez csak egyet jelenthet:
„Vegyetek már ki!"
Ha az ugrálásban elfárad, kinyújtózva lefekszik a gazdi lábához vagy közelében, de arra is volt már példa, hogy mellém feküdt az ágyban. Gyakran követ bennünket, ahogy a lakásban járkálunk, ilyenkor vigyázni kell, nehogy rálépjünk. Hallgat a nevére, leginkább arra a hangsúlyra, ahogyan szólunk hozzá. Tudja, ha rosszat csinál, csak elég elindulni felé, már fut is vissza. Öntörvényű kis állat, ritkán szereti, ha fogják. Ilyenkor erős hátsó lábaival rúghat, karmolhat. Kisgyereknek ezért nem engedjük megfogni. Megijedhet, kiejtheti kezéből, ami a nyuszi számára is súlyos sérülést okozhat. A biztos tartás: kisebb nyúl korban tarkónál a bőr összefogása, később mellső lábak alatt hátulról két kézzel viszonylag szorosan átfogni, és eltartani magunktól. Határozott fogásban a nyuszi is nagyobb biztonságban érzi magát, és kevésbé tiltakozik. Idegenekkel nem mindig barátkozik.Legyünk óvatosak, mert kedveskedni akaró vendégeinket meg is haraphatja!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése