2009. április 10., péntek

nyulunk első napja a lakásba

Nyuszink elsõ napjai nálunk
Elõször is szögezzük le: mindegy, hogy egy vagy két nyuszkót tartunk, egy egyedül tartott nyuszi sem lesz azonnal szelíd. Attól függ, mennyit foglalkozunk vele. A legszelídebb akkor lesz, ha szobában tartjuk, de ha nem lakásban akarjuk tartani, akkor is jobb, ha velünk lakik egy ideig, s amikor szelíd lesz, kivisszük (már ha addigra meg nem gondoljuk magunkat...). Mire a nyuszi megérkezik, legyen elõkészítve a lakhelye: szórjuk be friss, pormentes forgáccsal, esetleg, ha éppen van, szalmával a ketrecet (lehetõleg min. 100×50es ketrecet használjunk, lehet saját gyártású is, ha az túl nagy helyet foglal el, akkor se legyen a ketrec 75-80 centinél kisebb), tegyünk be eleségét, vizet, szénát. Attól függõen, hogy a jövevény mennyire szelíd már, tegyünk a ketrecbe egy kis házikót is, ahol háborítatlanul pihenhet. Ha a nyuszkónk minden alkalommal bebújik a kuckóba, ha a ketrec mellett elmegyünk, akkor inkább vegyük ki. Ha viszont a kíváncsiság gyõz, és az apróság pár perc múlva kidugja az orrát a házikóból, akkor azt a ketrecben hagyhatjuk.
A nyulat szállíthatjuk légzõnyílásokkal ellátott papírdobozban vagy ami a legjobb, felszerelt macskaszállító ládában (így a késõbbi szállítások - pl. állatorvoshoz - is könnyen megoldhatóak). Ha lehet, olyan szállítóládát válasszunk, amit fentrõl is ki tudunk nyitni.
Hazaérkezés után a nyuszit tegyük rögtön a ketrecébe, s hagyjuk, hadd derítse fel nyugodtan új lakhelyét. Pár óra múlva már leülhetünk a ketrec mellé, figyelhetjük, és halkan beszélhetünk is a kis állathoz. Az elsõ napokban még ne engedjük ki kedvencünket a szobában, s ne is vegyük kézbe, mert ha szegényt csak egy vad hajszában tudjuk elkapni, hogy ketrecébe tegyük, biztos nem lesz kezesbárány.
Hogy lesz szelíd? Mivel a nyulak rendkívül kíváncsi természetûek, gyorsan elérkezik az az idõ, amikor nyulunk magától odajön a kezünkhöz, ha benyúlunk a ketrecbe. Elõször csak érjünk hozzá, majd etessük meg a kezünkbõl (pl. egy répa, jól megmosott és leszáritott répazöld vagy kaporlevél csodákra képes), így gyorsan elnyerjük a bizalmát. A következõ napokban megpróbálhatjuk óvatosan megsimogatni, amikor a kezünkbõl eszik. A nyuszik megismerik gazdájukat a hangjuk és a szaguk alapján, ezért beszéljünk hozzá, s hagyjuk, hadd szimatolgassa a kezünket, mielõtt megérintjük. Késõbb, ha ezt már megszokta, engedjük ki a szobában, hagyjuk szaladgálni, üljünk le a földre. Gyorsan meg fogja tanulni, hogy nem kell félnie tõlünk, óvatosan megérinthetjük, megsimogathatjuk. S ha elnyertük a bizalmát, õ fogja követelni a simogatást. A törpenyulak általában gyorsan megszelídülnek, de még egyszer az alapszabályok:
- Csak akkor tegyünk házikót a ketrecbe, ha nyuszink kis idõ múlva ki is jön belõle- Ne vegyük mindig a kezünkbe, inkább csak simogassuk, ha a ketrecben üldögél. - Áldozzunk kedvencünkre sok idõt, mert különben nyuszink félõs marad
Ha kézbevesszük, egyik kezünkkel tartsuk erõsen, a másikkal pedig tartsuk úgy, hogy érezze, szilárd "talaj" van a lába alatt, mert ha egy nyuszi úgy érzi, repül a levegõben, akkor pánikot kap és rögtön elkezd kapálózni. Ha gyerekek próbálkoznak, jobb ha elõször leülnek a földre, és ölükbe veszik a nyuszit, nehogy leessen. Két módja van egy nyuszkó felemelésének:- Mindkét kézzel megfogjuk a hasa alatt és óvatosan felemeljük- A nyakszõrnél megragadjuk az egyik kezünkkel, a másikkal megtámasztjuk a hátsó felénél
Ha a kis jövevény mellett már van egy nyuszink, össze kell õket szoktatnunk. Ha egy teljesen új, számukra ismeretlen ketrecbe csukjuk a két állatot, általában semmi probléma nem lesz. Ha azonos alomból származnak, akkor pláne semmi gond, hiszen születésüktõl fogva ismerik egymást. Nehezebb a dolgunk, ha már van egy nyulunk, s egy másik érkezik a házhoz. Semmi esetre se csukjuk az új jövevényt a másik mellé, mert verekedés lesz a vége (ill. ha ivarérett lányt teszünk a fiú nyuszink mellé, akkor gyors gyermekáldás lesz a jutalmunk), hiszen a régi tulajdonos meg fogja védeni a területét. Elõször idegen területen ismerkedjenek. Engedjük ki nyuszkónkat szaladgálni a szobában, közben tegyük a jövevényt a ketrecbe, a régi tulaj hadd szokja a szagát. Ha úgy gondoljuk, hogy már megszokták egymás jelenlétét és szagát, pár óra múlva, felügyelettel, egy semleges területen (pl. egy olyan szobában, ahol egyikük sem járt még) összeengedhetjük õket. Csak ha már jól kijönnek egymással, akkor tegyük egy ketrecbe õket. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább két részre választott ketrecben tartsuk a nyulakat, míg hozzá nem szoknak egymáshoz.A legnehezebb dolog két ivarérett, azonos nemû állat összeszoktatása, ebben az esetben tanácsos két külön ketrec használata, s a fent leírt módszer idõtartamának több napra vagy hétre való kitágítása. Egy kasztrált hím és egy nõstény összeszoktatása ellenben általában elsõre sikerül.Egy felnõtt nyúl legtöbbször nem tesz kárt a kisnyúlban, de pl. egy felnõtt hím általában azonnal párzó mozdulatokba kezd, de ez csak az elsõ órákban lesz így, aztán abbahagyja.
Fordította: Györffy Gabriella
A törpenyúl étrendje:
Hogy mennyit? Attól függ, mennyi idõs, mennyire hajlamos nyuszink a hízásra. De van egy pár alapszabály:
- Mindig legyen elegendõ széna nyulunk elõtt, mert ez a fõétel- Egy kifejlett nyúl (kb. 1-2 kg-os) a szénához és a zöldtakarmányhoz 3-4 evõkanál szárazeleséget kaphat naponta- Vemhes vagy szoptatós anyaállatnak 7 evõkanál a napi szárazeleség-adagja - Túlsúlyos kedvencünk ne kapjon szárazeleséget, vagy csak 1-2 evõkanálnyit, kapjon több zöldeleséget, s mozogjon többet- Fiatal állatot óvatosan etessünk zöldtakarmánnyal, inkább kapjon szénát és 1-2 evõkanál szárazeleséget- Nyáron növelhetjük a fûmennyiséget és csökkenthetjük a szénaadagot

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése